Gyakori egyszikű gyomnövények a gyepben

Az intenzív gyepben minden olyan egy- és kétszikű növény gyomnak minősül, amelyet nem tudatosan telepítettünk és jelenlétük nem kívánatos. Cikkem első részében a gyepfelületben gyakran előforduló egyszikű gyomnövényeket fogom bemutatni.

Az egyszikű, fűféle gyomok a legveszélyesebbek, amik elterjedhetnek a gyepfelületben, mert nem irthatóak vegyszerrel.

A gyomfüveknek két típusa van. A durvalevelű gyomfüvek közül a leggyakoribb: a kakaslábfű (Echinochloa spp.), az egynyári perje (Poa annua), pirók ujjasmuhar (Digitaria sanguinalis), a zöld- és fakómuhar (Setaria spp.), ill. a nehezen irtható csillagpázsit (Cynodon dactilon).

Egyszikű, fűféle gyomok:

Cynodon dactylon – Csillagpázsit     

Évelő, tarackos, a földön kúszó növény, csak a virágzat emelke­dik fellevelei rövidek, hegyesek, kemények, a levélnyelvecske pillás szőrű. Virágzata füzéres ernyő /ujjas/, füzérkéi ibolyásak, a virágok aprók. A füzérkék oldalról összenyomottak, a füzér tengelyén, egyik oldalon egyesével állnak. Két pelyvája csónak alakú.

A száraz helyeken, meszes homokon és löszös mezőségi talajokon gyomosít. Telepítésnél jelenthet veszélyt a fűfelületekben. A savanyú, hideg agyagtalajokat nem kedveli. Irtása ne­héz, bírja a taposást. Nem szép ha megtelepszik a gyepben, májusban még szalma sárga színű, ősszel már kisárgul.

Digitaria sanguinalis – Pirók-ujjasmuhar     

Egyéves, lekönyöklő és legyökerező szárú, erősen bokros, köze­pes termetű növény. A levélhüvely és a lemez hosszú szőrös. A levelek viszonylag széle­sek, hosszúak, zöldek vagy piros ibolyás színűek, a nyelvecske igen rövid. Hő stressz hatá­sára a növény vöröses ibolya elszíneződése fokozódik. A füzérek (3-12) látszólag ujjasán, füzéres fürtben állnak, de sohasem egy pontból ágaznak el, azaz virágzata sátorozó füzéres fürt. A füzérkék egyvirágúak, rövid nyelűek, párosával állnak.

Főként akkor jelenik meg a gyepfelületekben, ha rosszul van nyírva a fű. Ha nem tartják be az 1/3-os szabályt és tarra nyírják a gyepet, akkor a levéltelen gyepben megjelenik. Kozmopolita, nálunk mindenféle talajon megtalálható, főleg a laza ho­mok- és vályogtalajokon. Csak a talaj erőteljes felmelegedése után csírázik (20 °C), s így a kapásokban, kertekben, ültetvényekben gyakori, valamint a tarlón. Nedvesség hatására folyamatosan csírázik.

Echinochloa crus-galli – Közönséges kakaslábfű

Egyéves, közepes vagy magas termetű, erőteljes, alul letérdelő, legyökerező szárú, bokros növény. Szártöve lapított, lehet pirosló is. A szár és a levél ko­pasz. Levelei szélesek, hosszúak, a levél éles szélű. A levélhüvely kivágott, nyelvecske nincs, a levéllemez középső ere mindig piros a tövénél. Füzérkéi kisebbek (2,5-4 mm).

Mindenütt elterjedt, a legveszélyesebb egyszikű gyomnövényünk. A nedves talajokon is jól él, szereti a laza homoktalajokat. Szárazabb körülmények között inkább a homokon fordul elő. Csírázáskor melegigényes. A muharhoz hasonlóan a rosszul, tarra nyírt gyepekben fordul elő.

Poa annua – Egynyári perje

Magról kelő, egyéves fűféle egyszikű növény. Ősszel kikel, a kis növény telel át, magot nyáron, kora ősszel hozó faj. Bojtos gyökere van. Szára 20-35 cm magas szalmaszár, bokros, gyepes jellegű. Lekönyöklő, vagy felálló, sokszor legyökerező. Levele kicsi, rövid, keskeny, röviden kihegyezettek. A levélhüvelyben gyakran rügyek vannak, ezekből oldalhajtások jönnek elő. A levélcsúcs csuklyaszerű. Buga virágzatú, laza, kúp alakú, többnyire egyoldalú. 3-7 érdes bugaága van. Füzérkéi 4-7 virágúak, 2-3 mm hosszúak. A virág színe zöld. Márciustól októberig virágzik.

Nagy mennyiségben elterjedhet, kiszoríthatja a gyepalkotó fűfajokat. Nyár közepére elszíntelenedhet. Allergén növény, folyamatosan virágzik.

Ónozó Krisztián - Kertészmérnök